Angyalok
Az elődkor élőlényei, kiknek sok elnevezése ismert. A legismertebbek a tündér, és angyal kifejezés. Ők a világon a legelső teremtmények. Maltafea velük szándékozta benépesíteni a Földet. Feladatuk a pozitív energiák "termelése" volt, az érzelmek által, az Istenek számára. Cserébe ők ellátták őket mindennel, amit csak kívántak. Napfénnyel és vízzel, szellővel és puha esővel táplálkoztak, és telepatikusan beszéltek. Nagyon sok alfajuk van, de külön névvel nem illették őket a későbbi kor emberei. Méretük igen különböző: 10-20 centitől magas embermagasságig terjednek. Mind szárnyat viselnek, ami a díszes pillangó-szerűektől a madár-szerűig mindenféle lehet. Ez Maltafea ajándéka volt, hogy közelebb lehessenek az Istenekhez. Halhatatlanok, betegséget nem ismertek.
A démonok és alakváltók őket jöttek segíteni, miattuk akarták szebbé tenni a világot.
A vámpírok pedig e faj megcsúfolása. Az elsőkor végén összecsaptak az angyalok és a vámpírok, s mint a tűz a vizet, kioltották egymás életét. Csak kevesen maradtak. Azóta a Vámpírok már egyedül élnek, magukbafordulva, nem mint azelőtt: nagy klánokban. Az angyalok léte pedig csak legenda maradt, de én hiszem, hgoy léteznek. Hiszem, hogy az egyensúly megvan, s legalább annyi angyal él, mint vámpír. Szólnak róluk feljegyzések, énekek,s többen is tanúsítják, hogy látták őket. Remélem, én is részesülök majd ilyen szerencsében.
Vámpírok
Eme faj az elsőkor szülötte, a Sötétség Korából való. Halhatatlanok, csak halott ember vérétől tudnak elpusztulni, illetve a tartós fényen elvesztik energiájukat. A sötétségben, árnyékban vannak elemükben. Örök, kielégíthetetlen éhségük gyakran egész területeket tett lakatlanná. Csoportosan csaptak le áldozatukra, jöttüket halálszag, és pusztulás jelezte. A népi babona, miszerint a fokhagyma, vagy a kereszt használna, téves alapozás. Az elsőkor végén a Nagy Összecsapásban valamennyien életüket vesztették, de még így is maradtak elegen, hogy benépesítsék Berilliont. Mivel ott emberi vért nem találnak, ezért gyakran portyáznak a szomszédos országokban, de már nem csapatokban, hanem önmagukba fordulva élnek.
|