Ó Maat, megérkezvén ide, most színed elé lépek!
Engedd, hogy megcsodáljam sugárzó szépségedet!
Lásd, szent neved imádására
Magasba emelem karjaim.
Ó, Törvény és Igazság, hallgass meg engem!
Olyan helyre értem, hogy nem nőnek fák,
És a föld nem érlel gyümölcsöket.
A misztériumok hajlékába behatolva
Séth-hez szólok, e birodalom urához.
Odalép hozzám Vezetőm-Oltalmazóm;
Sűrű fátyol rejti arcát;
Miután leborult a misztériumok hajléka előtt,
Belép Osiris szentélyébe, és végignézi
Az ott zajló titkos szertartást.
Most pillantom meg az Oszlopok Szellemeit,
Kiknek alakja a holtak megszentelt lelkéhez hasonló.
Hallgassátok Anubist, most beszélni kezd.
Jobbra és balra fordulva szól,
Az emberek nyelvén, kik Egyiptom földjéről jöttek.
Ismeri jól földünk városait és útjait.
Ezt mondja: "Érzitek ennek az embernek a szagát?"
"Nem úgy vélitek-é, hogy közétek tartozik?"
Így válaszolok: "Valóban Osiris vagyok!
Azért jöttem ide, hogy lássam a hatalmas isteneket,
És megízlelve a mennyei kenyeret,
Részem legyen az Örök Létben.
Hol Osiris, az isteni lélek uralkodik, Dzsenu királya.
Hála néki, lakhelyemet kedvem szerint válthatom;
Lelkem felöltötte az isteni főnix alakját.
Ajkaimon a hatalom szavaival
Lemerültem a zúgó vizekbe.
Tömjént égettem, s lépteimet, mint egy gyermek,
A Shedet-fához irányítottam.
Íme, most Satit istenség templomához érek Ebuban...
Elsüllyesztettem az ellenségeimmel megrakott hajót.
Békében siklottam tova a túlvilág tavain,
És megszemléltem Kam-Ur dicsőséges testét.
Meglátogattam, Dzsedut, a szent várost is...
De erről nem ejt szót az ajkam.
Megtanítottam az istenséget újra járni;
Anubis templomához érvén, láttam ama hely urát.
Osiris templomában
Magamra öltöttem az isten köntösét;
Miközben átkeltem a Re-staun,
Részt vettem a vidék titokzatos szertartásán.
Voltam rejtező, elföldelt, eltemetett,
És mégis elértem a kaput, mely innen kifelé vezet.
Kietlen sivatagon keltem át, hol semmi sem nő.
Pőreségemet az ott talált ruhákkal takartam.
Asszonyok kenőcsével kentem testemet.
A beavatottak mágikus igéit megtanultam."
Figyeljetek! Séth most a magam módján beszélni kezd.
Én így válaszolok neki: "Az Igazság Mérlegét
A szívünkben kell megtalálnunk!"

Most így szól a fenséges úr, Anubis:
"Ismered-e a kapu nevét,
Hogy kimondd színem előtt?"
Így felelek: "Shu isten, a Pusztító",
Ennek a kapunak a neve.
Ekkor a fenséges úr, Anubis, ezt kérdi:
"Tudod-e nevét a kapu fölső és alsó szegletének?"
Így felelek: "<<A Törvény és Igazság Ura,
Aki megáll a lábán>>, az a fölső szeglet neve.
<<A Kettős Hatalom Ura, aki megfékezi a bikát>>,
Ez az alsó szeglet neve."
Anubis, a fenséges úr kinyilatkoztatja:
"Átlépheted a küszöböt,
Mivel ismered a mágikus neveket."
(CXXV. fejezet)

(stereogram - Tut)

Tagadó vallomás

Üdv néked hatalmas, isten, Törvény és Igazság Ura!
Íme, most színed elé járulok!
Engedd, hogy megcsodáljam sugárzó szépségedet!
Mert mágikus neved éppúgy ismerem,
Mint a negyvenkét istenét, kik körülvesznek téged
A törvény és igazság fénylő csarnokában,
Azon a napon, mikor előszámláltatnak a bűnök
Osiris színe előtt.
Amiatt istenek tápláléka a kárhozottak vére...
A te neved:
"A Világ Ura, kinek szemei a két isteni nővér."
Lásd, a Törvényt és Igazságot
Én a szívemben hordozom,
Mert a rosszat kitéptem belőle gyökerestől.
Nem okoztam szenvedést embereknek,
Családom tagjaival sem voltam erőszakos.
Igazságot hamisságra föl nem cseréltem.
Silány emberekkel nem közösködtem soha.
Nem tettem törvénytelent,
És nem dolgoztattam mértéken felül másokat.
Hogy gőgömet tápláljam,
Rangot nem szereztem soha.
Szolgáimat nem gyötörtem.
Nem káromoltam az isteneket.
Szűkölködők szájától nem vontam meg a falatot.
Idegen előttem minden, mi az isteneknek utálatos.
Sohasem hagytam, hogy úr a szolgáját megkínozza.
Oka nem voltam szenvedésnek,
Éhínséget sem okoztam soha.
Ember miattam sohasem könnyezett.
Nem öltem, és nem bujtattam senkit gyilkolásra.
Nem terjesztettem ragályt az emberek között.
Oltárról adományt nem oroztam,
Nem loptam el az istenek szent kenyerét.
Adományaiktól nem fosztottam meg
A szent szellemeket.
A templomban gyalázatosságot nem cselekedtem.
Áldozati adományaimat nem csökkentettem.
Nem próbáltam csalárdsággal növelni vagyonomat,
Más földjét jogtalanul a magaméhoz nem csatoltam.
Hamis súlyokat nem használtam,
A mérésnél nem csaltam soha.
Gyermekek szájától nem vontam meg a tejet.
Más marháját el nem hajtottam.
Csapdákat nem állítottam, s nem ejtettem tőrbe
Az istenek ligetében a szárnyasokat.
Szent vizeikből nem fogam halat.
Nem tartóztattam fel a vizet áradás idején,
S nem rongáltam meg a gátakat.
Nem oldottam el a templomok áldozati barmait.
Nem szálltam szembe az istenek akaratával.
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!
Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!
Mint Herakleopolis hatalmas főnixe, oly tiszta vagyok!
Mert én vagyok a lélegzet ura;
A beavatottak lété én biztosítom az ünnep napjain
E föld isteni urának színe előtt,
Midőn Heliopolis fölött delelőre ér Horus Isteni Szeme.
Láttam fölkelni az Isteni Szemet Heliopolisban,
Ezért ne sújtson balsors, csapás e tájon,
Sem a Törvény és Igazság fényteli termeiben!
Mert jól ismerem az istenek nevét,
Kik Maatot kísérik, őt, a nagy istennőt,
Törvény és Igazság Istenasszonyát.
(CXXV. fejezet)

Ó istenek, titeket szólítalak!
Tum, Shu, Tefnut, Geb, Nut,
Osiris és Isis, Séth, Nephthys,
Heru-Khuti, Hathor, Khepra,
Menthu, Théba urai, Amon,
Egyiptom két koronájának uralkodói,
A nagyobb és kisebb isteni rendek,
Ti, istenek és istennők,
A mennyei tenger mélyén lakozók,
Te, a két Mehdet Sebekje, a számtalan nevű,
Melyeket - aszerint, merre van hazája -
Az ember kölcsönöz neked,
Ti mindannyian, égi és földi istenek,
Észak és dél istenei,
Hallgassátok meg könyörgésemet!
Adassék meg szent szellememnek
A megtisztulás köntöse!
Adjatok nékem folyamként áradó erőt,
Mely méltó e köntös mágikus hatalmához!
Pusztítsátok el a lelkemhez tapadó gonoszt,
Hogy bűntelennek és tisztának bizonyuljak
Az Örökkévalóság Ítélőszéke előtt!
(CLXXI. fejezet)